Lecsó, utazás és Swarovski karkötő

Ki ne szeretné a lecsót? Talán az, aki még sosem próbálta, vagy csak teljesen véletlenül valami nagyon rossz minőségű ételbe futott bele. Bevallom őszintén, sajnos én is futottam már bele nagyon rossz lecsóba, de ott valószínűleg a szakértelem vagy a hozzávaló alapanyagok minőségével lehetett probléma. Mindenesetre az utolsó lecsóevésem óta hosszú évek teltek el. Valahogy a rossz emlékek miatt nem kívánta a szervezetem, aztán pedig jött a felismerés, és egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből az ízét. Sokan azt mondják, hogy túl egyszerű étel, nincs benne semmi különleges, sőt a gyengébb gyomornak igazából egyáltalán nem tesz jót, de ezek csak üres kifogások a szememben, azok részéről, akik csak a túlbonyolított dolgokat képesek értékelni.

Valójában ez is egy elég bonyolult étel, hiszen nagyon sok mindennek kedveznie kell ahhoz, hogy az igazi, felejthetetlen érzést képes legyen megadni. És erre csak azután jöttem rá, hogy pár nappal ezelőtt, életemben először főztem meg ezt a mennyei mannát. Persze az is lehet, hogy csak a körülmények tették igazán ízletessé, ezt már kedves olvasó a saját gondolataidra bízom.

Nem olyan régen megismertem egy srácot, egy buliban. Nem volt igazán jó a zene, talán ezért is volt lehetőségünk sokat beszélgetni, ugyanakkor, amikor felcsendültek az este folyamán a legjobb számok, hatalmasat táncoltunk. Sajnos reggel elváltak útjaink, nekem még volt egy kis dolgom a helyszínen, ő pedig haza sietett kipihenni magát. Másnap, mikorra kipihentük a fáradalmakat, elkezdtünk beszélgetni a közösségi hálónak köszönhetően, és mivel rájöttünk, hogy mind a ketten imádunk kirándulni, megbeszéltük, hogy elutazunk a következő szabad hétvégénken egy dimbes-dombos vidékre, ahol a szabad tavaszi levegőn élvezhetjük a tavasz első meleg napsugarait és egymás társaságát. Fény derült arra is, hogy rettentően szereti a lecsót, ezért úgy gondoltam, meglepem egy apró kis kedvességgel, és viszek az útra, egy kétfős ebédre valót.

Már az úton szokatlanul jól éreztük magunkat pedig általában az a rész a legunalmasabb, de ha a társaddal remekül tudsz beszélgetni, és szinte pillanatoknak tűnik a kocsiban töltött 1-2 óra, akkor már nem lehet a kirándulásodnak olyan része, amit ne élveznél. Már a találkozásunk első percében megdicsért, hogy szokatlanul csinos vagyok egy túrázáshoz képest. Ahogy a kocsiban levettem a kabátomat, előcsúszott a Swarovski karkötő a pulcsim alól, és ezt már egyikünk sem bírta ki nevetés nélkül. Próbáltam meggyőzni, hogy ennek még később lesz értelme, de egészen az ebédig nem hitt nekem.

Már kora délelőtt megérkeztünk a szállásra, ahol letettük a kocsit és a túrázáshoz feleslegesnek bizonyuló dolgainkat, majd bepakoltam az ebédet a táskába és útnak indultunk. Nem mentünk hosszú túrára, összesen ötórányit gyalogoltunk, de közben kellemesen elbeszélgettünk és megszakítottuk egy remek ebéddel. A lecsó valami isteni volt és szerencsére nem csak én éreztem így. Vittünk magunkkal egy pokrócot, és nem érdekelt minket a hideg sem, az ebéd után kifeküdtünk felhőket nézni, és beszélgetni. Ekkor rukkoltam elő újból a Swarovski karkötővel,  ugyanis a meleg napon fekve, teljesen jóllakva, alig lehet jobb szórakozása két nagyon boldog embernek, mint e kristályokon átszűrődő színes sugarakat bámulni órákon keresztül. Lehet, hogy egyszerűnek tűnik, vagy nagyon sok embernek leginkább unalmasnak, vagy csak nehezen tudják elképzelni azt, hogy órákon keresztül mozdulatlanul is csodálatosan érezheti magát az ember, ha van mellette valaki, aki ugyanígy tesz és szavak nélkül is megértik egymást.

Ahogy eltűnt a nap a dombok mögött, szedtük a sátorfánkat és elindultunk tovább az úton, hogy még a sötétség beállta előtt visszaérjünk a szállásra. A kis faházunkban elkortyolgattunk egy üveg bort és megbeszéltük, hogy ha csak tehetjük, megismételjük ezt a remek kis túrát.

Ha minden ember így kezdené a tavaszi megújulást, biztos vagyok benne, hogy sokkal több boldog arc köszönne szembe az utcákon. Legyetek hát nyitottak, és merjetek új dolgokat kipróbálni, hogy igazán megismerhessétek önmagatokat!