Ízületeket bemelegíteni, túrázásra fel!

Nagyon szeretek sétálni, túrázni, futni, és mindenféle ehhez hasonlatos, szabad levegőn, hosszú időn keresztül végezhető tevékenységet folytatni. Szerencsére a mozgásszerveimmel még soha nem volt probléma, azt sem tudom, hogy milyen érzés az, ha valakinek fájnak az ízületei, sőt, a végtagtörést is csak hírből ismerem, pedig égetni valóan rossz gyerek voltam, és közel a harminchoz sem teljesen nőtt még be a fejem lágya. Valószínűleg nagyon erősek a csontjaim, ízületeim, és minden egyéb, ami szükséges az ilyesfajta mozgások sikeres végzéséhez, illetve a folyamatos balesetek átvészeléséhez.

Sajnos ezt nem mindenki mondhatja el magáról. akikkel túrázni szoktam, azok túlnyomórészt hadrokkant kategóriába sorolhatóak. Akinek alapvető egészségügyi problémája nincs, az pedig időközönként úgy összetöri magát, hogy aztán jó két évre kiesik a közös meneteléseinkből. Van egy teljesítmény túra, amit most már évek óta rendszeresen végig csinálunk, azaz, hogy őszinte legyek leginkább csak én szoktam beérni a célba a társaságból, pedig semmivel nem vagyok jobb kondícióban, mint a többiek.  Legalább is nem kéne, hogy így legyen, ugyanis a többiek rendszeresen sportolnak, sokkal többet járnak túrázni is, mint én. Hogy őszinte legyek én csak évente néhány alkalommal kapom magam össze egy-egy teljesítménytúr vagy verseny előtt, a maradék időben meg leginkább csak zenélek és bulizni járok. Bár azt mondják, hogy ezek is felérnek egy-egy edzéssel.

Ez a teljesítménytúra az utóbbi időkben nagyon úgy tűnik, hogy el lett átkozva, vagy legalább is én biztosan balszerencsét jelentek a velem indulókra, ugyanis aki eddig velem indult útnak, az az utóbbi két évben nem tudta teljesíteni a teljes, 60 km-es távot, így a végére egyedül maradtam. Ennek a túrának a szépsége nem feltétlenül a tájban rejlik, hiszen egy februári, sötét éjszaka alatt kell megtenni a 35 vagy 60 km-t. Sokkal inkább a nehézségi szint valamint a történelmi emlékek azok, amelyek megérintik az embert. Eddig minden egyes célba érés után kínszenvedés volt a hazautazás, és minden alkalommal el is határoztam, hogy nem indulok soha többet ilyen jellegű versenyen. Az elhatározások általában maximum 2 napig érvényesek, utána elvésznek a rossz emlékek és mivel csak a jók maradnak meg, sőt a sikeres célba érések miatt sokkal erősebbek lesznek, és így e következő alkalommal az elsők közt nevezek.

Legutóbbi ilyen túránk során 3 fiú haverommal indultam, és négyünk közül csak én értem célba. A fiúknak sajnos ízületi problémáik adódtak, ami a terepet ismerve nem is csoda. Ketten a térdüket tették tönkre, az egyik barátomnak pedig a bokája húzódott meg csúnyán.  Ők sajnos a pálya felénél kiszállni kényszerültek, és az elbeszéléseik alapján rettenetes fájdalmak közt botorkáltak vissza a legközelebbi buszmegállóig, két órán keresztül.

Másnap ketten közülük elmentek orvoshoz, és kaptak ízületvédő szerekre vényeket. Azt hittem, hogy ezeknek ilyenkor már nem sok hasznuk van, hiszen az értelmük szerintem pont a megelőzésben rejlik, de aztán szerencsémre rácáfoltak a gyógyszerek a feltételezésemre. A két barátom, akik elmentek orvoshoz, és folyamatosan,a betegtájékoztatóban leírt és az orvos által javasolt kúra alapján szedték az ízületvédőt, illetve élték a mindennapjaikat. A harmadik srác, aki szintén a térdével szorult volna a kezelésre, még a balesetet követő második hónap végén sem fordult orvoshoz. Először csak annyit tett, hogy kért a barátoktól az ízületvédő szerekből, de amikor már belátta, hogy más lehet a probléma, és nagyon elkezdett sántítani, akkor az unszolásunkra felkereste az orvost. Panaszkodott, hogy neki nem is hatott az az ízületvédőszer, amit a barátainak felírt. A doktor úr nem volt feldobva a panasz hallatán, hiszen köztudott, hogy más számára kiváltott gyógyszert tilos tovább adni. Hosszas vizsgálat után pedig még le is szúrta a felelőtlen barátunkat, mert semmi szükség nem lett volna ízületvédő szerek szedésére, ugyanis bokaszalag szakadása lett, ami teljesen indokolttá tette így utólag visszagondolva azt, hogy abbahagyta a túrát félidőben. Azt viszont nem értem, hogy miért fanyalodott az ízületvédő szerek ellen, ahelyett, hogy szakemberrel megvizsgáltatta volna magát.

Ti csináltatok már ilyet?