Elutaztunk a lecsófesztiválra, konyhabútorral mentünk haza

Tavaly nyáron a családdal elutaztunk nyaralni. Habár testvéremnek és nekem is van már családja, minden nyáron 2 napra el szoktunk utazni, csak mi négyen. Tavalyi nyáron egy vidéki kis faluba utaztunk, egy gyönyörű szép festői környezetbe, ahol kirándulást terveztünk egy kisebb vízeséshez. Amikor leértünk, a szálláson bejelentkeztünk a recepción. A recepciós kishölgy adott nekünk egy szórólapszerűséget, amin a falu és a környező vidék programjai voltak megtalálhatóak. Miután a szobába érve kipakoltunk és berendezkedtünk, megnéztük a vízeséshez indulás előtt a lapot, amit kaptunk. Délelőtt 10 óra volt ekkor és csak egy reggelin voltunk túl. A lapon az állt, hogy a faluházban lecsófesztivál van. Konyhabútor, bogrács, lecsóHirtelen mind a négyünknek összefutott a nyál a szájában, összenéztünk és egyöntetűen elhatároztuk, elmegyünk erre a lecsófesztiválra. Megkérdeztük a recepciós kishölgyet a panzióban, hogy merre kell menni és 11 órára már oda is értünk a fesztivál helyszínére. Óriási tumultus volt, hiszen nem csak a faluból, de a környező településekről is érkeztek látogatók és versenyzők is. 21 nevező volt és úgy volt kialakítva az egész, hogy volt egy óriási méretű kör alakú konyhabútor, aminél minden versenyzőnek volt egy külön része elválasztva a mellette lévőtől, és aköré voltak felállítva a versenyzők bográcsai az állványokra. Mármint a saját konyhabútor rész előtt volt mindenkinek a saját bográcsos helye, és a konyhabútor körben helyezkedett el a 21 versenyző. Először természetesen a bejáratnál, 500 forintot fizettünk, ez fejenként értendő, így kaptunk ebédet is, gyakorlatilag 2000 forintért megebédelt az egész család. Délre kész is lett és evett mindenki, majd ezután jött a zsűrizés. A zsűri egyhangúan egy falubéli hölgyet hozott ki győztesként, aki már 5. alkalommal indul, de eddig még dobogós se volt, most viszont megnyerte! A nyereménye egy szakácskönyv volt, egy üveg édes vörösbor és a következő lecsófesztiválon zsűriként szerepelhet. Megtudtuk, hogy a zsűri mindig az eddigi győztesek közül van kiválasztva. Megettük a finom lecsót, sajnos mi nem a győztes főztjéből ettünk, de isteni finom volt ez is! Miután megebédelt mindenki és a verseny is lezárult, voltak fellépők a színpadon, különböző játékokon részt lehetett venni és voltak bódés árusok is.

Édesanyámnak a leginkább meghatározó élmény az a konyhabútor volt, amit a versenyzők használtak. Teljesen el volt tőle ájulva, hogy micsoda remekmű az ilyen és hogy neki meg kell ismernie a tervezőjét. Találkoztunk a falu polgármesterével, akivel elkezdtünk beszélgetni. Édesanyám persze azonnal elkezdte faggatni, hogy honnan van ez a csodálatos konyhabútor. A polgármester azt felelte, hogy egy helybéli asztalost bíztak meg ezzel a feladattal és ő készítette 8 éve, azóta használják ezt a konyhabútort minden lecsófesztiválnál. Ilyenkor összeszerelik évente egyszer, de egyébként lapra szerelve őrzik a faluház raktárában. Édesanyámnak annyira tetszett maga a kivitelezés, hogy megkérte a polgármestert, adjon neki elérhetőséget. Azt mondta, erre nincs szükség, hisz itt van az az ember, aki készítette. Be is mutatta nekünk az asztalost. Egy jó kiállású, középkorú férfi volt az, aki nagyon közvetlen személyiségnek mutatkozott, rendesnek tűnt. Édesanyám kifaggatta, hogy mint és hogyan dolgozik, mert ő is szeretné, ha elvállalná a mi konyhánkat. Nagyon ráfér már a szüleim konyhájára egy teljes felújítás és restaurálás. A konyhabútor is cserélni való már, ezért mi nagyon támogattuk az ötletet. Az asztalos azt mondta, hogy most épp nincsen a következő egy hétben munkája, ezért szívesen elvállalja. A boldogság és az öröm mérhetetlen volt édesanyámban. Végre talált valakit, aki elvállalja és meg is bízik benne.

Aznap ugye ott aludtunk és másnap jött velünk az asztalos haza, de külön autóval. Szerencsére csak 50 km-re jöttünk el, de az oda és vissza már 100 km, így a benzinpénzét kifizettük neki. Megnézte a jelenlegi konyhabútort, elmondta neki, hogy nagyjából milyenre gondoltunk, ő hozzárakta a saját ötleteit és elkezdett rajzolni. Majdnem fél órán keresztül rajzolt a konyhában az asztalnál ülve. Nem akartunk leskelődni és állni fölötte, hátha zavarja, ezért inkább bementünk a nappaliba. Kihívott minket a konyhába, amikor kész lett, hátrébb álltunk, felemelte a papírt és a levegőben a konyhabútor mellé tartotta, majd megkérdezte, tetszik? Nem jutottunk szóhoz, annyira eszméletlenül jól nézett ki! Csak álltunk mellette és tátott szájjal néztük a rajzot. Ijedten megkérdezte tőlünk, hogy van e valami baj. Mondtuk, hogy nem, semmi baj, épp ellenkezőleg, ezt szeretnénk, ezt a konyhabútort így, ahogy van! Megbeszéltük, hogy melyik része milyen anyagból készüljön, hiszen ez fontos az ár miatt és megmérte a jelenlegi konyhabútort, illetve a konyhában is méricskélt még. Azt mondta, hogy 5 napra van szüksége ahhoz, hogy elkészüljön. Rábólintottunk és 5 nap múlva szállította is nekünk. Alig bírtuk kivárni! Egy segítője is jött vele, mert két ember kellett a konyhabútor összeszereléséhez. Testvéremmel átmentünk a szüleinkhez és mind a négyen egyszerre néztük, ahogy felépül az új konyhabútor. 3 óra alatt el is készült, ezután ugyanaz a reakció volt mindnyájunknál, mint amikor a rajzot megláttuk. Gyönyörű lett! Csodaszép! Áldjuk az eget azóta is, hogy pont ide utaztunk abban az évben, különben nem valószínű, hogy találkoztunk volna ezzel az emberrel. Testvéremnek a lakásában és az én lakásomban is újszerű konyhabútor van, de mindketten komolyan elgondolkoztunk a cseréjén. És a hab a tortán, hogy potom pénzért csinálta meg. Tudtuk, hogy egy vidékről hívott szakember olcsóbban dolgozik, mint a városiak, de hogy ennyire olcsó legyen annak ellenére, hogy a minősége kifogástalan, hát, nem gondoltuk volna álmainkban sem nagyon!

Én valószínűleg csináltatok egy konyhabútort az asztalossal, öcsém viszont nem valószínű. Ő még csak 1 éve költözött el albérletbe, pizza futárként dolgozik. Felesleges lenne egy lakásba, ami nem is az övé, konyhabútort vásárolni. Ráadásul pénze se biztos, hogy lenne rá egyhamar. Mindenesetre én fel fogom hívni és meg fogom kérdezni, hogy mikor lenne ideje eljönni hozzám is, felmérni a terepet és elkészíteni az én konyhabútoromat. Egyelőre ki szeretném gondolni, hogy milyen is lenne a leginkább ideális, a legjobban hozzám illő. Nem szeretnék felkészületlenül állni a mesterember előtt, szeretnék ötleteket megfogalmazni és kikérni a családom és a barátaim véleményét, és csak ezután telefonálni. Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ötletek híján, de azért szeretném, ha addig lenne egy nagyjából megfogalmazott kép a fejemben, így lenne miből kiindulnia, tovább tudná gondolni az én ötletemet, annak a mentén.

Remélem, lesz legalább olyan jó konyhabútorom, mint a szüleimnek!