Előbb a munka, aztán a szórakozás

Akinek az enyémhez hasonló munkaköre van, az tudja, hogy nem mindig leányálom egy hétvége, mert ha véletlenül nem is kell dolgozni, akkor is a munkán jár az agyad, de ha mégsem, akkor hétfőre elfelejtesz mindent, amit eddig sikerült megoldanod, ha csak nem dokumentálod magadnak tisztességesen. Nem tudnám megmondani, hogy melyik lehetőség jobb, vagy rosszabb, én úgy gondolom, hogy ezek közül nem is igen választható ki a kevésbé rossz eredmény.

Volt egy elég húzós időszakom, amikor át kellett állnunk a régi, jól megszokott rendszerből egy újabbra, ami a cég előrehaladását segítette, de a kezdetekben csak nehézségekként fogtam fel ezeket. Mivel megnőtt az ügyfeleink és a feladataink száma, ezért hamarosan a cég is bővült, valamint elkezdtük kutatni a korszerűbb, költséghatékonyabb megoldások lehetőségeit. Ekkor támadt az az ötlet, hogy a korábbi, most már kicsinek bizonyuló gépkocsi parkot el kell adni, és tartós bérleti szerződés keretein belül lízingelni megfelelő mennyiségben és minőségben. Találtam is egy flottakezelő céget, ahol magasan a legjobb volt az ár-érték arány. Gyönyörű, szinte új gépkocsi parkkal rendelkeznek, mely egységes ugyan, de tartós bérleti szerződés esetén személyre szabhatóak a járművek. Teljes körű szolgáltatást nyújtanak egyébként a lízingelt kocsik kapcsán és ez volt számomra a legkecsegtetőbb ajánlat, mivel eddig az én feladatom volt a cég autóinak üzemeltetése, ami gyakran nem kis felelősséggel és kockázattal járt. A kapcsolattartónk is nagyon kedves és segítőkész volt, és onnantól, hogy már biztossá vált, hogy velük szerződünk, hatalmas kő esett le a szívemről, ahogy átvette a terhet a vállamról.

tartós bérletSajnos azon túl, hogy ettől megszabadultam, még mindig rengeteg további dolgom maradt, így nem lélegezhettem fel teljesen. Éppen egy csapatépítő kirándulást szerveztem a kollégáknak, miközben párhuzamosan futott még két nagyobb volumenű projektem. Nagyon vártam már, hogy legalább az egyik kifusson, mert így nem tudtam teljesen a közös projektre koncentrálni. Kicsit talán összedobottnak is tűnt az egész, főleg akkor éreztem így, amikor már lent voltunk a vidéki helyszínen, és a kollégák közül ketten is sérelmezték, hogy miért lecsós bográcsozás az esti közös program. Nem arattam tehát osztatlan sikert a kissé fantáziátlan programok miatt, de legalább addigra már azt sikerült elintéznem, hogy a régebbi cégautókat eladjuk, és az új, lízingelt járművekkel érkezhessünk. Voltak olyan nagylelkű kollégák, akik feláldozták magukat a józanság oltárán, csak azért, hogy ők vezethessék az új autókat. Persze két napos volt a csapatépítés, így este már az ő torkuk sem száradt ki, de legalább a sofőröknek annyival több élmény jutott, hogy kipróbálhatták a lízingelt gépjárműveket, közülünk elsőként. Kissé aggódtam is emiatt, hogy mi lesz, ha valakinek esetleg ittas állapotban is dorbézolni támad kedve, de szerencsére elmaradt a legutóbbi autós üldözéses verseny, így az új autók biztonságban voltak végig, és épségben megúszták a hétvégét.

Lehetséges, hogy túlaggódtam néhány dolgot, de sajnos tényleg nem mertem annyira elengedni magam, mert rengeteg mindenért kellett volna felelnem aztán. De hát, ilyen a szervezők élete. Főleg, ha a munkaidő leteltével egy rakás gyerekké változó kollégákkal van körülvéve az ember. Ti hasonló körülmények közt szerveztetek volna bármit is akkor, ha már előző alkalommal is megbántátok az egészet?